A gazdag ember, aki segített Lázárnak
2017-03-14 Kedd | #Aktuális | ARCHIVÁLT
Ferenc pápa az idei nagyböjti levelében meghív mindannyiunkat, hogy legyünk nagylelkűek a szegényekkel, kiemelve, hogy ez a nagylelkűség nem arról szól, hogy a maradékot adjuk oda, hanem igenis a sajátunkból kínáljunk. Ebben mutathat nekünk példát a 85 éves Chuck Feeney, aki mindent, amit birtokolt, jótékony célokra adományozta.
Chuck katolikus családból származik, amely Észak-Írországból emigrált az amerikai egyesült államokbeli New Jerseybe. Édesanyja ápolónő volt, édesapja pedig egy biztosító cégnél dolgozott. Első munkatapasztalatát már 10 évesen megszerezte, amikor karácsonyi kártyákat árulva járt ajtóról ajtóra.
A repterekről jól ismert vámmentes („duty free”) boltok feltalálójaként Chuck Feeney élete során több mint 8 milliárd dollárt - nagyjából 2300 milliárd forintnak megfelelő összeget – halmozott fel. Együttérzése a szűkölködők és rászorulók iránt folyamatosan megmutatkozott az élete során, jótékony célú munkáiban.
Miután biztosította gyermekei jövőjét, 1982-ben létrehozta az „Atlantic Philanthropies” alapítványt. A pénzével rengeteg jó ügyet támogatott, egészségügyi vészhelyzetektől kezdve a békefenntartó feladatokig. 2016 decemberében a korábban félretett, utolsó 7 millió dollárját is eladományozta. Azt mondta, miután minden pénzét odaadta, hogy meg van elégedve magával.
Manapság egy szerény lakásban él a feleségével, ami még csak nem is az ő tulajdonában van. A legértékesebb vagyontárgya egy 15 dollár értékű műanyag karóra, amiről még a szíj sem választható le. Utazni metróval szokott, mivel személyautója sincs.
Vannak fontosabb dolgok a pénznél. Például a tudat, hogy valami hasznosat tettél másokért. „Megszabadulni a pénzemtől sosem volt fájdalmas számomra, mivel sosem ragaszkodtam az anyagi gazdagsághoz. Szeretek úgy élni, ahogy élek, abban a tudatban, hogy az alapítvány munkáján keresztül sok jót tettünk a rászoruló jó emberekért. Látni a boldogságukat volt az igazi kincs” – mondta Chuck Feeney.
Ezt a tanúságtételt arra hív bennünket, hogy osszuk meg másokkal, hiszen amíg a média a boldogság forrásának és a siker megtestesülésének a gazdagságot igyekszik beállítani, ez az ember úgy döntött, hogy szembe megy az árral. Minden vagyonát jó célra ajánlotta fel, hogy segítsen azoknak, akiknek nagyobb szüksége van rá, segítve az embereknek, hogy boldogabbak legyenek.
Chuck Feeney távol van a bibliai gazdag ember figurájától, aki vak és érzéketlen volt testvére, Lázár szenvedése iránt, az embertől, aki meg volt elégedve középszerű, önző életével. „Ennek az embernek a gazdagsága tehát túlzó, már csak azért is, mert mindennap, szokása szerint közszemlére teszi. »Mindennap nagy lakomát rendezett«. Azt látjuk rajta drámaian, hogy valakit teljesen megront a bűn, három egymást követő lépésben: a pénz szeretete, a hiúság és a gőg.” (Nagyböjti üzenet 2017)
Ez a tanúságtétel minden keresztényt arra késztet, hogy elgondolkodjon, vajon az igazi gazdagság pontosan hol helyezkedik el a szívünkben, amikor megosztásra kerül sor azokkal, akiknek semmijük sincs. Valóban adunk, vagy csak a maradékot kínáljuk?
Don Bosco a halála előtt arra kérte Don Ruát, hogy vegye ki a zsebéből azt a néhány pénzérmét, amit ott talál, ezzel megmutatva, hogy távol áll tőle a kötődés a pénzhez: „Nézz a reverendám zsebébe. Vedd ki a tárcát és nézd meg maradt-e benne pénz. Nem hinném, hogy maradt volna, de ha mégis, azt rögtön add a pénztárosnak. Azt akarom, hogy az emberek tudják, hogy Don Bosco szegénynek született és egy fillér nélkül halt meg.”
Fordította Fekete Barnabás
ANS/Szaléziak.HU
